A szikla mellett pár méterre egy kis fa
álldogál magányosan. Amint felkelek nem túl mély álmomból, egyből rávetül
tekintetem. A finom szellő lágyan mozgatja ágait, s közben halk csiripelés
hangzik fel a lombok közül. Egy feketerigó ül ott fent, s szomorú dalokat
énekelget. Mint ha ő is egyedül lenne. Egy hirtelen jött szellő lerepít egy
levelet a fáról, és egyenesen elém sodorja azt. A színe sárga. Ez az első olyan
levél, melyen meglátszik az ősz közeledte. Lassan felállok a széltől szinte
jegesre hűtött szikláról, és elindulok Jack házához. Remélem, hogy ma még nem
nyúlt semmilyen droghoz. Kopogtatok. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy
nyitva van az ajtó, nem akarom megijeszteni a fiút. Még a végén azt hinné, hogy
én is olyan betörő vagyok, mint ő.
- Igen? – nyitja ki az ajtót a kócos fejét
fogva. Szeme alatt lila karikák díszelegnek, bőre pedig holt sápadt, mégis
tisztának tűnik.
- Jól vagy, Jack? – kérdezem óvatosan.
- Nem. Szörnyen fáj a fejem, és arra sem
emlékszem, hogy aludtam e.
- Hm. Nem csoda. – motyogom magamban, és
belépek a házba – Mi van itt? – kiáltok fel.
Koszos ruhák vannak szétszórva a földön, és
üres sörösüvegek díszelegnek mindenütt.
- Fogalmam sincs. De nagy buli lehetett… -
mosolyodik el finoman.
- Az biztos. – teszem csípőre a kezem – Hol
van itt felmosó fa? – kérdezem, miután belelépek valami ragadós dologba a
parkettán.
- Ő… Talán a fürdőszobában. – mutatja Jack,
majd ledől a kanapéra.
- Hiszen ez vadonatúj! – kiáltok, mikor
meglátom a még sosem használt felmosó fát.
- Használd egészséggel! – biccent.
- Nem vagyok takarítónő! – rázom a fejem –
Fogd meg, és moss fel! Nem lehet így élni!
- Azért jöttél, hogy kioktass? – morog – Akkor
már távozhatsz is, ott az ajtó!
- Na, jó. Tíz percet kapsz, hogy kipihend
magad, és utána takarítasz!
- Hogy ne! Majd pont te fogod megmondani, hogy
mit csinálok az én házamban! Inkább hozz nekem valami fájdalomcsillapítót!
- Honnan?
- Vagy ott van a szekrényben, vagy elmész a
gyógyszertárba.
Sóhajtok, és bemegyek a konyhába. Mindenhova
benézek, de sehol sem találok fájdalomcsillapítót, csak… Drogokat. Az egyik
fiókban három doboz Metamfetamin van. A szívem hevesen kezd verni, a kezem
pedig őrülten remeg. Egy meggondolatlan pillanat alatt kilopom a dobozokat a
fiókból, becsúsztatom a pulcsim zsebébe, és mint ha mi sem történt volna,
betolom a fiókot.
- Na, találtál valamit? – kiált Jack.
- Ő… Nem, de most el is megyek a
gyógyszertárba. Tudsz adni egy kis pénzt?
- Vagy ott van a szek…
- Vagy fizetem én. Tudom, tudom. – forgatom a
szemem, és inkább meg sem nézem a szekrényben, csak becsapom magam mögött az
ajtót.
Igazából fogalmam sincs, hol a gyógyszertár,
és egyáltalán hol keressem, de minél hamarabb a hátam mögött akarom hagyni a
házat. A szívem olyan erősen lüktet, hogy majd kiugrik a helyéről, és a
gondolatok egymást lökdösik a fejemben. Elloptam a drogját, elloptam, de most mit
csináljak? Úgy is észre fogja venni, és az első számú gyanúsított én leszek.
Beszélnem kell vele!
Hirtelen megtorpanok egy zöld keresztes épület előtt. Egyértelműen ez a gyógyszertár. A kapucni még mindig a fejemre van húzva a biztonság kedvéért, de ezzel egy valódi rablónak tűnhetek. Amint belépek az ajtón, a fölötte lévő kis csengettyű megszólal, de mégsem néz rám senki.
Hirtelen megtorpanok egy zöld keresztes épület előtt. Egyértelműen ez a gyógyszertár. A kapucni még mindig a fejemre van húzva a biztonság kedvéért, de ezzel egy valódi rablónak tűnhetek. Amint belépek az ajtón, a fölötte lévő kis csengettyű megszólal, de mégsem néz rám senki.
- Mi az, hogy csak receptre írnak? És ha én
azt mondom maguknak, hogy nem tudok aludni, mert kurva ideges vagyok? –
csapkodja egy ismerős hangú férfi a pultot.
- Kérem, nyugodjon meg! Keressen egy orvost,
és akkor kiszolgálgatjuk önt! – motyogja a nő.
- Maga csak ne nyugtatgasson engem, inkább
szolgálja ki a vevőt!
Most esik csak le, hogy ki üvöltözik a
pultnál. Apám. A szívem nagyot dobban, de megpróbálok a lehető legnyugodtabban
odaállni a másik ablakhoz úgy, hogy még véletlenül se látszódjon ki az arcom a
kapucni alól. Egy másik kiszolgáló, kedvesen odalép hozzám:
- Jó napot, miben segíthetek?
- Valami erős fejfájás csillapítóra lenne
szükségem. – motyogom remegő hanggal, és közben fél szememmel apát pásztázom,
aki haragosan kiabál a másik nővel.
- Nem érti, hogy nekem kell az a kurva Xanax?
Eddig lehetett recept nélkül kapni, nem? – üvölti hangosan. Remélem nem borul
el jobban az agya.
- Hahó! – szól az előttem lévő eladó. Kissé
elbambultam. Pontosabban egyáltalán nem a nőre figyeltem.
- Elnézést, megismételné még egyszer?
- Ez megfelel? – kérdezi kissé idegesen egy
gyógyszert felmutatva.
Bólintok, majd fizetek.
- Akkor tudja mi? Bassza meg magát az összes
gyógyszerekkel foglalkozó barommal együtt! – mutatja fel a középső ujját apám,
majd sarkon fordul és idegesen eltávozik.
Mielőtt elment volna, láttam, ahogyan a szeme
sarkából rám nézett. Tekintete oly hűvös volt, hogy szinte beleremegtem, és
muszáj volt elkapnom a figyelmem.
- Viszont látásra! – köszönök el halkan, és
kilépek az ajtón.
A reggel még csak hűvös simításként érkező
szellő, most erős szélviharként csapja meg arcom, így a kapucnit jobban
összehúzom a fejemen. Hirtelen egy madár hasít el, közvetlenül a fejem felett.
Egy feketerigó. Olyan, mint amely azon a fán énekelt. Vajon ő merre tart? Vagy
neki van a fán az otthona? Ebben a pillanatban a zsebemből kicsúszik a drog, és
az egyik pocsolyába vágódik.
- Picsába! – morgom magamban, és felveszem a
vízből.
Mit csináljak ezzel a dobozzal? Talán vissza
kéne adnom neki. Nem. Nem akarom, hogy megint olyan állapotban legyen. De
egyáltalán honnan szerzi rá a pénzt? Erre költhette az összes vagyonát! Erre a
szarra! Hirtelen rohanni kezdek. Magam sem tudom, miért, csak visz a lábam,
egyenesen előre. A sziklánál állok meg, és idegesen kiáltva elhajítom a
Metamfetamint a tóba. Lihegve térdemre támasztom kezem, majd még egy utolsó
mérges lendülettel belerúgok egy kőbe, ami nagy csattanással landol a vízben.
Leülök a szirt szélére, és hangosan sírni kezdek. Eszembe jut apám hideg
tekintete, ahogyan kiabált, és eszembe jut Jack is. Miért kell tönkretenniük az
életüket? Jack is olyan boldogan élhetne… De nem. Valami nagy baj lehet vele
is, amiért egyedül él, és amiért drogokba folytja bánatát. Talán nekem is ezt
kellene tennem. Talán úgy megnyugodnék. De az is lehet, hogy egyszerűbb út a
halál…
Egy hirtelen meggondolásból felpattanok, és a
mélybe tekintek. Felettem ismét elrepül a feketerigó, és én pedig behunyom a
szemem és kitárom a karom. Jó lenne, ha szárnyam nőne, és én is utána tudnék
szállni, elszállni egy jobb világba, ahol már senki sem bánthat, és ahol… Ekkor
elengedem magam, és hagyom, hogy a szél elvigyen, ám mögöttem valaki kiabálni
kezd, én meg ijedten kinyitom a szemem, és csak akkor látom, hogy épp leugrani
készülök. Jack gyorsan mögém vetődik, és a karomnál fogva visszaránt.
- Elment az eszed? – kiabál a kezemet
szorongatva.
- Én nem… - dadogok.
- Mégis mit képzeltél? Hogy majd szárnyad nő,
és…
- Nem tudom! – kiabálok rá, mire egyből
elhallgat – Nem tudom, de te mit képzeltél? Látom, hogy valami van veled, de
neked fogalmad sincs róla, hogy én mit élek át! Lehet, hogy szörnyen érzem
magam, de én mégsem drogozom, te pedig igen! Mit képzeltél? Hogyha majd
teletömöd magad Metamfetaminnal és piákkal, akkor majd minden megoldódik, és
boldog ember leszel? Hát képzeld el, hogy nem! Nekem legalább eszembe jutott
valami épkézláb ötlet. Ha meghalok, többet nem kell szembenéznem az őrült
apámmal. Úgyhogy fogd be!
Jack tágra nyílt szemekkel néz rám, majd hirtelen
átkarol. A szívem valamiért hevesebben kezd verni, és ahogy belélegzem a fiú illatát
egy kicsit mintha nyugodtabb lennék.
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? – lököm el
magamtól.
- Sajnálom… - sóhajt – Nem akarsz ma nálam
aludni, ő… Hogy is hívnak?
- Sarah. – lehelem halkan – Szeretnék.
- Akkor gyere. Ha nem zavar, hogy franciaágyam
van csak…
Megrázom
a fejem, és Jack után indulok. Mi volt ez az egész?
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blogod!
Remélem Sarah nem próbálkozik még egyszer öngyilkossággal, és az apja se találja meg. Jack is elhagyhatná a drogot. Apropó Jack. Mi volt ez?! Nem értem.
Mikor hozod az új részt?
Szia!:) Nagyon szépen köszönöm!<3
VálaszTörlésMiután lesz ihletem, megírom, és felteszem.:) De most sajnos vizsgahét, tanulnom kell.:/